Vágytam rád és édes mámort akartam
Elveszni ringó, bársony, meleg karodban
Inni gyöngyöző, búgó sóhajtásodat
Füledbe súgni, hogy mindig akartalak

Amint ott feküdtél az elveszett vágy ölén
A szerelmes csatákról immár lemondtam én
A párnámba temettem könnyező arcomat
És ő kapta helyetted ott, millió csókomat

Nincs már titkunk pedig úgy akartam azt
Ölelni merészen s adni bársonyéj vigaszt
Maradt a rend, nászunk nem rejti a sötét
Kint feljött a Nap, bennem beborult az ég.