Feledhetetlen marad ez az út,
Mi Erdély felé vitte velünk a buszt.
Az utolsó lehetőség megadatott…
Gyönyörűségtől könnyünk csordult ott.

Tündérország nyílt előttünk, s a csoda.
Idősödő korra elvitt még az utunk oda.
Oda, hol kétszer is felkel a nap korongja.
Regélt a táj, s a történelem, a múlt szava.

Másért ontatott a vér, elvette tőlünk a politika.
Éreztük mi, hol hőseink, magyar katonák vére
Öntözte a földet szülőhonától nagyon messzire,
Magyar táj ez itt örökre, magyar nem feledte.

Mit sem értenek ebből fiaink, miként lehetett?
Ki hozott törvényt háborúk után hazánk felett?
Sólymok szálltak-röpültek fenn, magyar madarak…
Fölöttük kék hegyek, ormukon szikrázott a nap.

Felhők, bárányfelhők, kék egek, sziklás ormok…
Hatalmas katedrálisok Istennek állítva – sok.
Emitt szerényen, méltósággal fatornyos templomok.
Minden falucskán áthaladva, Istenünkhöz litánia…

 Máshonnan magyar lélekből szóló zsoltár hangja.
A törvény hamis, a harangok hívogatnak arra…
Ősi templomok meghúzódva katedrálisok árnyékába.
Amint buszunk a szerpentinen halad

Hatalmas hegyek közt, már a felhők alatt,
Szikrázó napsütésben bárányfelhők úsznak.
Kissé lejjebb még magasban, juhokat terelve
Fenyvesek alatti tisztás legelőn, juhász halad.

Megművelt földek egyenes sora, vetések rendje.
Szállásunk körül fenyvesekkel, bükkösökkel ölelő hegyek,
Kerítésünk oldalában csörgedez a patak, madarak
Trillája zengett, s koncertjük üdvözli a vendégeket.

Köröttünk a legszebb templom, mit Isten alkotott.
Áhítattal telt meg szívünk, a természet csodái fölött.
Torda felé indulva innen a világhírű Gyilkos tó felé,
Sziklás mészkőhegyek óriásai a Keleti Kárpátokban,

Mit a Békény patak völgyében a Békés patak szel át,
1837 nyarán egy délután történt a völgyelzáródás.
 Kelet felől sötét felhők gyülekeztek, sötét lett. 
  Záporral, és elsötétült, félelmetes az egész láthatár.

 Midőn a bőszült vihar reggelig űzte rémes játékát,
A víztömeg átáztatott talajánál lecsúszván a föld,
A Gyilkos- kő észak-nyugati oldalán eltorlaszolván
A Békás-patakot, víztükréből sűrűn állottak ki fenyők

Csúcsai, lekopasztott csonkjai ma is kiállnak, látni azt.
Akkor a régi befagyott tavon a leomló két hegyfok
Közötti tágas réten éppen juhnyáj tanyázott a déli
Oldalon az omlás folyamán, és odaveszett pásztorával.

 Egy hegytömb csúszott le, mi a Gyilkos-kő nevet viselte.
Néztük a szép tavat; majd sétálván a szoroson tovább,
Állt méltósággal az óriási magas szikla-szoros, a Békás-
Szoros, alatta csobogó kristályvizű patak csobog tovább.
Méltósággal állnak keményen az óriási mészkősziklák.

A látvány mindenkit lenyűgözött a történelmi sziklák közt.
Minden, amit láttunk, oly egyedi, a világörökség kincsei.

Nyírbogdány, 2017. június 6.