(elbeszélő költemény)

Narancssárga sárga rózsa
De nagyon szeretlek
Nyíló virágod kedves a szívemnek
Ahogy rád nézek vidám a lelkem
Tele van virágoddal nyáron a kertem

Elszálltak az évek, elrepültek felettem
Elnyíltak a rózsáim már mind a kertben
Egy rózsabokornak ablakom alatt örül a szívem
Ősz múlásával egy szál örvendezteti lelkem

„Nézd mama, mit találtam!”
Mondja unokám, Viktória virágszálam
Kis kezében sárga rózsám hozza
Rózsabokorban csak ezt az egyet találta

Könnyem hullik, boldog vagyok
Drága unokám örömtől ragyog
Tudtam, hogy örülsz majd, mosolyog arca
Utolsó rózsát kertemből ő adja!

Köszönöm kis virágom, köszönöm a rózsát
Vázámba teszem, s mindig gondolok rád!
Utolsó rózsaszál velem marad
Örök szeretetem feléd el nem fogyhat!

Egyedül ülök szobámban, nézem a rózsámat
Teérted Viktóriám, emészt a bánat
Messze vagy tőlem, messzi városba mentél
Szívembe beköltözött a fagyos, hideg tél

Telefonon vigasztalsz „Mama ne szomorkodjál!”
Jövőre is lesz tavasz és nyár
„Hozok majd csokorban sárga rózsákat
Csak ne eméssze szívedet a bánat!” 

Mosonmagyaróvár,  2023. február 19.