Tél szennyesét mossa a tavasz,
egy kamasz ténferegve várja,
hátha eljő szíve vágya,
egy borzas vörös leányka.
Izgatottan topog magában,
egy szál rózsát szorongat,
szerelmes szavakat mormolgat.
Gyakorol egyre az árva, hogy
bele ne süljön a szóvirágba.

- Figyusz csajszi, jó vagy nálam,
csak érted csorog a nyálam.
Leesik az állam, ha meglátlak,
karosszériád de jól riszálod,
lehetnék én a srácod? Látod?
Hoztam virágot, meg rágót.
Esetleg kérsz egy bagót?
Nem élsz vele bogárka?
Fú de jól áll a bakancsod,
gyere hát, add a mancsod!
Bejössz nekem madárka,
meghívlak egy piára,
no menjünk a PECSÁba!