Ha pirkadat reá kacsint,
harsány hangja hajnalt hasít.
Éles, nagy a terjedelme,
akárcsak a gerjedelme.

Tyúkudvarnak fejedelme
hatalmával el van telve.
Tyúkjai közt büszkén lépdel
határozott, gőgös képpel.

Háremének ő nagyura,
lábán sárga sarkantyúja.
Vörös taréj koronája,
messziről mindenki látja.

Fénylő, tarka, nagy mellénnyel,
irgalmatlan nagy fölénnyel
kíváncsian körbekémlel,
szemében villanó kéjjel,

kivel is kezdje a napot,
kinézi az áldozatot.
Körtáncot jár, leteperi,
az örömét ebben leli.

Hivalkodó díszes tolla
tyúkok szemét odavonzza.
"Ne féljetek, háremhölgyek,
- vannak ugyan hullámvölgyek -,
energiám újratöltöm,
s hozzátok űz ősi ösztön."