A nap már lenyugvóban volt, a hold karéja még alig látszott. A vadon magányos volt és csöndes. Imitt-amott hangzott fel egy-egy bősz állat hangja. A madarak hallgattak, mint akik érzik, hogy veszély közeledik. A mai nap igen forró volt. Szinte hullámzik a levegő, az állatok a fák árnyékában vannak megbújva. A napon alig van mozgás. Távolban egy elefánt csorda közeledik. Szaporán szedik lábaikat, a föld is beleremeg. Az ágakat tördelik maguk előtt, ahogy nagy testükkel utat törnek a bozótosban. A közelben keskeny patak csordogál. Régen volt már eső, ami felduzzasztaná ezt az egész vadont átszelő, életet adó vízfolyást.
      Afrika keleti részén, a legnagyobb tóhoz pár km-re található csodálatos és hatalmas erdőrengetegben, az állatok pazar körülmények között élnek. Bőven van táplálékuk. Egy kis elefánt bandukolt a csorda után, le-lemaradozott, lábacskája már alig bírja, de vajon hol van a mama? Keresd meg őt! - biztatja egy belső hang. Keresd, ne maradj le, mert eltévedsz! Szaporázd a lépteidet, mert a dzsungel veszélyes! Sok éhes szempár követ téged, ne maradj le semmiképp! A kiselefánt, körbenézett. Az ormánya néha útban volt. Meglóbálta, mint a nagyok, s a víznél, megijesztett egy krokodilt.  Hát, ez nagyon jó! - így gondolta, a mama nélkül is megy ez. Lépteimet szaporázzam? - vajon minek?
- Nem jól tudod! – vitatkozott. Ekkor, a sűrű bozót, megrezdülve megremeg, egy éhes torok ordított rá, s a hangja rögtön elakadt. Szembefordult a támadóval, de ki ez? Mit akar? Ormányát jól meglóbálta, s az ismeretlen elszaladt. Hát ez jól megy, mama nélkül, miről beszélsz, mond csak te? Erős vagyok és bátor, hatalmas ormányom van és félnek tőle! Így bandukolt tovább a rengetegben. Esteledett. Nézelődött, vajon a mama merre van? Kicsit éhes vagyok! - szólt szipogva, vajon mit csinálnak most a nagyok? Szimatolt a levegőbe, a mama illata már elszállt.
- Erős vagyok! Bátor vagyok! Ormányomtól mindenki fél! Megzörrent a bozótos ága, s egy hitvány alak oda lép. Sakál volt az, ki éhesen járt, s körbejárta Fannikát.  Hátrált kicsit, körbe forgott, lóbálta az ormányát, de ez nem félt, kerülgette, „vedd elő a trombitát”! Bőszen felfújta magát. De hát, azt meg hogy kell? –kérdezi. Csak, fújd ki bátran, ne tétovázz, s elkapod a grabancát! Erősödő hangja messzire szállt, a sakál koma rémülten odébb állt. Megy ez megint! Csodálatos! Mit tudok még, mond csak hát?
- Bátor vagyok, erős vagyok, ormányomtól mindenki fél, sőt a hangom messzire száll, kell ennél több? –elmélkedik a kiskoma.
Ekkor, erdő mélyéről halk kurrogás hallatszott! Félelmetes ragadozó jár a fák között, prédára lesve.
A hangja fenyegető, veszélyes hang! Mama! Mama! Mi ez? Hol vagy? A lombok szétnyíltak, és megjelent a veszélyes legnagyobb fenevad, a hatalmas afrikai oroszlán! Sziporkázó tekintetét rávetette Fannikára.
- Gyere csak közelebb hozzám! - búgja szelíd hangján. Nem hallod?- gyere! S lett ettől egyre mérgesebb. A kis elefánt, elmondta neki is.
- Bátor vagyok, erős vagyok, ormányomtól mindenki fél! Sőt, a hangom félelmetes, susogása messzire ér! Hát félj!
 Az oroszlán, szánakozó pillantást vetett rá.
- Ki fia vagy te? Te, egy heti táplálékom! Honnan ez a nagy bátorság? -
- Ne gyere közelebb, mert előveszem, a behangolt trombitám! Lép az oroszlán legyint egyet, mikor Fanni ráfogta ormányát, hátrálva bár, lépegetett, de fújta, fújta a trombitát!
Hatalmas oroszlánüvöltés rázta meg a dzsungel nyugalmát!  Az oroszlán ugrott, majd az utolsó méternél hátraesett, mint aki egy nagy pofont kapott.
-  Mi volt az, mi történt? Ennyire erős és bátor vagyok? Egy ismerős trombita hangja szólt annyira erősen, hogy beleremegett a föld is.
- Lelkesen Fannikám! Kicsi kincsem! Hol és merre jártál el tőlem? –szólt a mama. A kedves, védelmező mama!
- Mama! Itt vagy? Mama! Ó mama! Láttad? Milyen bátor voltam? Láttad, az oroszlánt felborítottam!
- Igen láttam kicsim, mindent láttam! Többé ne menj el, amíg ilyen nagy nem lesz a lábad, mint az enyém!
- De, mama! Láttad, hogy az ormányommal mekkorát csaptam rá, hogy elrepült vissza a dzsungelbe? – Láttam, bizony! De, te is láttad? A mama ormánya, lába messzebbre ért… !
     Fannika, meg szégyellte magát, amikor rájött, hogy még sem elég az ő ereje egy ilyen hatalmas fenevaddal szemben.
Fannika  olyan nagy lett a mama szemében, hogy ezen túl magával vitte, portyára a vadonba. Megmutatta mit, hogy tegyen, kitől féljen és kitől nem! Fannika növekedett, hamar cseperedett, és pár év múlva, egy komoly, Fanni lett!

Egyszer történt, a vadonban elmaradt egy kis elefánt, nézelődött, lepkét kergetett. A mamája szemmel tartja, de hagyja, hogy Bátor legyen! 

2014.10.18. B.Sz.É.