Szerelem, szerelem,
mely nincs korhoz kötve,
ha elér,
oda az ész,
bármily merész.
Jön, és nincs mit tenni,
vele kell menni.
Ha Ámor nyila szívünkön ejt sebet,
nem mondhatsz nemet!
Mint a lehulló tollpihe,
simítja meg a földet,
úgy simogatott a puha, bársony kezed,
testem lankáit, rejtett zugait,
s mi ittuk együtt az izzó vágy
pezsgő, vörös borát.
Boldogok voltunk, oly boldogok,
repültünk az éjen át,
s nem néztük az órát.
Aléltan elszenderegtünk,
egymást szorosan öleltük,
mintha soha nem akarnánk
elengedni egymást.
A tollpihe
egy lenge szellő fuvallatára
tovaszállt,
de kezed simogatását ma is érzem,
ha lehunyom a szemem.
Feledni nem tudom, és nem is akarom,
hisz oly jó ma is, ha rá gondolok.
Szívem halk, vágyakozó dalát
viszi hozzád a nyári kacér szellő,
megsimogatva arcod,
s átadja üzenetem,
várlak, kedvesem!
Szeress, én szeretlek!

2023. június 22.