Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Tollpihe

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Egy tollpihével csiklandoztad,
álmom csodás reggeliébredését,
majd ajkaddal csókot leheltél,
széthúztad éjszaka sötét függönyét.

Illatozó tested belengte,
kicsinyke szobádnak minden szegletét,
telt kebleid kikandikáltak,
ahogy igazítottad éjköntösét.

Emlékszel így volt a történet,
akkor a friss hóba írtam nevedet,
mikor futottunk szél szekerén,
kacagtunk minden keringő hópihén.

Csak az enyém maradt emléked,
angórasálad csak repült mögötted,
hidegtől rózsapír arcodon,
édes csókokat váltottunk szabadon.

Rókaprémsapkád szél lefújta,
esti sétánkat sok kutya ugatta,
bár kesztyűk sem védték kezünket,
vágy tüze fűtötte így szerelmünket.

Új reggelre ébredett szobád,
vastag hó fedett kerteket és utcát,
esti lábunk nyomát befedte,
így titkunkat mások előtt rejtette.

Sok év múlott el azóta már,
telek sem olyanok és senki sem vár,
dőlt kerítés omló vakolat,
árva fecskefészek az eresz alatt.

Véletlen szerűen arra vitt utam,
mikor házat megpillantottam,
láttam még ott áll az öreg kút,
fogtam betoltam a rozoga kaput.

Szomjaztam kútból húztam hideg vizet,
ekkor jött egy lány idős nőt vezetett,
ott van a láncos pohár kissé rozsdás,
csorgott a vödör erőltet a sírás.  

írta-Varga István-Barcs-2019.01.29.

Rovatok: 
Vers