Tisza virágzása

Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió,milló kérész násztáncát járta

Fehér szárnyukkal felverték a Tiszát
Ne aludjon még el úgy  alkony tájt
A folyó ahogy elfolyt békésen
Kérészek nászágya volt tükrében

Rövid a szerelem,rövid a táncuk
Halál  ölelésük, szorító  a vágyuk
Viszi tova csendesen a folyó szárnyuk
Ringatja őket tiszavirág álmuk

Mert rövid a szerelmük,párválasztásuk
Megfizetnek érte tiszavirág életükkel
Boldog ölelésben hullnak a folyó vízébe
Megsemmisülve virág képében

Mire az alkony pírja beköszönt
Fehér kérészekkel a Tisza hömpölygött
Mint,ha könnyű teherként virágot hordana
Szerelmes kérészek hulltak csokorba

S én álltam a hídon,messze elmerengve
Nagy volt a csend,a nap lemenőben
Gondolataim közt elmerülve
Milyen rövid,tiszavirágnyi az ember élete

Mi is születünk,élünk,szeretünk,s meghalunk
Egy,két tiszavirágnyi emléket hagyunk
S elmerülünk az élet folyóvízében
Hogy éltünk Istennek megköszönve. 

2O14.O6.15. Mosonmagyaróvár