Kiskertemben kinyílott a hóvirág,
mától kezdve nyakamon a jóvilág,
tillárom…
Örömömben körbejárom házamat,
forralt borral nyomom le a lázamat,
tillárom…
Friss agyamon pajkos képlet villan át:
mellre szívom szép asszonyok illatát,
tillárom…
Bekopogok éjfélkor egy ablakon,
lovam ellesz hajnalig az abrakon,
tillárom…
Elkerülöm messziről a vizeket,
a kocsmában mindenkinek fizetek,
tillárom…
Jókedvemet elveszi a vereség:
álmaimba betoppan a feleség,
tillárom…
„Majd adok én kocsmát, asszonyt teneked,
nyújtófával verem szét a feneked,
egy időre elhallgat a tillárod!”
2016.02.05. Csorba Tibor