Gonosz világot élünk. Az ember lépten-nyomon csalódik testvérben, barátban, a környezetében élő emberekben, s már alig-alig tudja elképzelni, hogy még létezik az Istentől kapott legszebb tulajdonság, a szeretet. Csalás, hazugság, s legszörnyűbb bűnök vesznek körül bennünket, többségében büntetlenül. 

***

 Rengeteget olvashattunk egy olyan emberről, aki megélte a valós poklot egy otthonától távoli országban, ahol a mindennapok hat kemény éven keresztül úgy teltek, hogy nem tudta, meddig marad ott, abban a földi pokolban, s hogy egyáltalán életben marad-e? Pedig nem követett el semmi rosszat. Élt, dolgozott, ahogyan minden tisztességes ember. Aztán… tönkre tették az életét. Összes bűne csupán annyi volt, hogy rosszkor volt rossz helyen.
   Most - ha minden igaz -, véget ér a pokol, s ha Isten igazságot nem is szolgáltatott, legalább a szabadságát visszaadta ennek a fiatalembernek, Tóásó Elődnek. Írhatnék Róla sok mindent, hiszen – még ha az életben nem is találkoztunk személyesen, a mindennapjaimba beköltözött az elmúlt hat évben, amit végig imádkoztam, izgultam, reménykedtem miatta. Őt nem ismertem, de a nővérét igen.
    Nem is Elődről szeretnék írni, mert remélhetőleg Isten és egy "angyal" segítségével hamarosan már itthon lesz, és ha elfeledni nem is lehet az elmúlt éveket, de a jövő megnyugvást hoz számára, s csupán egy szörnyű álom képeként marad minden, ami történt.
   Álmatlan éjszakáimon - amiből akad mai napig bőven - számtalanszor képzeltem el, milyen szörnyű terhet jelentett e család számára az otthonától tízezer kilóméterre börtönben sínylődő testvér ellátása, hiszen ott nem a tisztes állampolgárok pénzéből tartják el a bebörtönzötteket. Még a politikai foglyokat sem. 

Ahhoz, hogy életben maradjanak, önmagukról kell gondoskodniuk. Vagyis a családnak, a barátoknak, a jóembereknek.   Az „Angyalról”, Editről szeretnék írni, akit amióta ismerek, első perctől szívembe zártam, mert árad belőle az emberi tisztaság, amit nem tudott beszennyezni ez az átkozott világ körülöttünk. Tudom, mit jelent a testvéri szeretet, hiszen nekem is van két bátyám, akik közül az egyikkel– talán mert gyermekkorunkban több időt töltöttünk együtt, talán mert kevés a korkülönbség közöttünk, jobban összenőttünk - különösen szoros a kapcsolatom. Lehet, hogy éppen ezért értem meg, s érzem át mindazt, amit egy három kisgyermekes anya, (nekem is három gyermekem van) egy fiatal nő, a testvér a testvéréért megtett. Ő, Tóásó Edit.