Nem engedted, hogy szeresselek,
most már végleg elvesztettelek.
Eltűntél és Veled elveszett,
belőlem a testvérszeretet.

Szomorú sorsod sárba taposott,
az italozás nem sok jót hozott.
Egész életed merő gyötrelem, 
ezt nem foghatja fel az értelem.

Miért nem nyújtottad felém kezed?
Segítettem volna boldogan Neked.
Nem kellett volna elfelejtened,
hogy élni érdemes az életed.

Most itt ülök és a lelkem üres.
Az egész lényem egy választ keres,
a kérdésre, mi sosem hangzott el,
hiába várom...senki nem felel.

A rút halál függönyt húzott közénk,
a sors többé már nem sodor felénk.
Hamvaid néha a szél kapja fel,
hiába hívlak...senki nem felel.

Könny nélkül sír, zokog a lelkem érted.
A segítségem mondd miért nem kérted?
Nem kellett volna elveszítened,
legnagyobb kincsedet az életed.

(2002.09.03.)