Időm megáll és körbenéz a csend.
Döbbenten vár, csak szívem hangja cseng.

Halkan neszez az óra a falon.
Némán honol felettem a plafon.

Szürkül a szín, s az álmom megfakul.
Lehunyt szemem egyszer csak megvakul.

Sajgó szívem utolsó dobbanása.
Ez voltam én...önmagam élő mása.