A nő munkából sietett hazafelé. 

   Gondolatai az otthoni teendők körül forogtak. Vásárolnia kell a mai vacsorához, finom étellel akarja várni haza kedvesét. Szelíden elmosolyodott, ahogyan látta párja arcát maga előtt. Mindig értékeli a figyelmes, apró gesztusokat, és nagyon hálás a házi kosztért. Szívesen készíti neki a kedvenc ételeit, a közös vacsorák, nagy beszélgetések, esti filmezések, szenvedélyes összebújások, több éve mélyíti a kapcsolatukat. Nemsokára le kell szállnia a buszról, tért vissza gondolataiból, megnyomta a leszállás jelző gombot. Egy jól szituált nővel egyszerre mozdultak, és látta, mintha mondani szeretne neki valami. Lerázta magáról a pillantást, és várta a megállóhelyet. Egyszerre szálltak le, de a nő adott neki egy lépés előnyt, megfigyelve így, hogy ő merre indul. Ahogy igyekezett kilépni a tömegből, a hölgy leszólította. Nem szeretett volna beszédbe elegyedni, de úgy döntött, meghallgatja. Egy vallási szervezet számára gyűjt pénzadományt, és ehhez kér segítséget. Illedelmesnek, barátságosnak találta, egyáltalán nem volt tolakodó, mégis valami belső hang hatására kedvesen elutasította. Halkan közölte, hogy nincs nála készpénz. A hölgy nem jött zavarba, zsebéből elővett egy terminált, és szemrebbenés nélkül elé tolta. Nincs gond, kártyával is tud adakozni. A nő csak egy percig nézett meglepetten, majd hangosan kacagni kezdett. Az elszántságot tisztelte, de újra elutasította a lehetőséget.

   A nő elköszönt, és vidáman folytatta útját a közért felé. A bejáratnál egy idős férfi gitáron játszott. A táskájából papírpénzt vett elő, adott az öregnek, és egy darabig hallgatta a kellemes zenét.

TM