"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,"
A napfényben simulnak egymás szirmához.
Mintha a kert egy nagy virágcsokor lenne,
Hortenziák szíve illatozik benne.
A tarka színek melengetik szívünket,
Tücsökzene mámorító a lelkünknek.
Érzések húrjain ül a táj szépsége,
Nem is gondolunk még a jéghideg télre.
A gyönyörű határ termésekkel telve,
Lehajlik a faág, lehúzza a terhe.
A szemet gyönyörködtető színjátékra
Ráborul a fák hosszú, hűsebb árnyéka.
A völgyben ébrednek a ködös hajnalok,
Harmattal lepnek meg, de a nap felragyog,
Fénysugárban elvész a köd és a pára,
És dalos kedve lesz minden kis madárnak.
Távolban a magas hegycsúcsok tetején
Fehéren csillog a hó napfény mezején.
A természet szépséges szeptember végén,
Rőt színű levelek gyűlnek az út szélén.
2022. október 6.
Idézet : Petőfi Sándor: Szeptember végén