A sétáló embereket nézem,
a bágyatag napsütésben,
míg a teraszon kortyolom kávém,
eltakarja a fényt egy árnyék,
lassan elered az eső,
gyorsabban kopog a sok cipő,
színes esernyők nyílnak,
a felhők pár percig sírnak.
Arra jön egy csavargó,
látszik már nem szomjazó,
kabátjából borosüveg kandikál,
egy üres padhoz sántikál.
Megpihen, majd kortyol egyet,
talál egy lerakott csikket,
majd békésen ücsörög,
míg a cigi füstölög.
Madarak isznak az utolsó könnyekből,
napsugár csillan a víztükörből,
míg énekelnek a tavaszról,
jókedvem lesz daluktól.

TM