Sok öröm nevetés, kevés méreg, pia,
kapcsold fel teleden nyarak melegét,
bár a halál ellen nincs terápia,
de azért igyad a szép szavakat, jó zenét!
A harcát még nem fejezte be az Isten,
az egykori önmagad, ha meglátogat,
a  te kezed is legyen a kilincsen,
verd le testedről a rozsdás lakatokat!
Takarítsd ki öregedő kalitkád,
lassítsd le a rohanó napokat, éveket,
állíts meg a falon a szédült óraingát,
többször éld újra az egész életed!

A szunnyadó emlékek megrezdülnek
benned, most üresek az utcák, terek,
de Te bejárhatsz távlatot, mélységet,
a világod még most is szép, kerek!
Romló érzékeid a mindenség anatómiáját
fürkészik, és e rövid élet értelmét,
a lélek mindenen át, és messzire lát,
a féltett titkokról kopik már a máz, a festék!

Persze majd eljön az idő, az a nap,
amikor minden terápia abbamarad,
és majd kezedből csipegetnek égi madarak
csillagmorzsát, eteted őket, ott is gyógyítod magad!

2013. november 14.