Homokban ülve nézzük a hullámokat,
naplementében rajzolom árnyékodat,
fehér harisnyát húzott lábadra a só,
nem kell már sok beszéd, és nem kell most a szó.

Öledben nem égeti homok talpamat,
ölelő karjaid biztosan tartanak,
dörmögve kedvenc dallamodat dúdolod,
elvarázsol ahogy a nevem suttogod.

Még párszor fürdünk és napozunk a strandon,
este együtt végigsétálunk a parton,
mikor véget érnek a napok távozok,
csak a sárban ölelkeznek a lábnyomok.