Itt a farsang vége, tél ideje lejár,
Szeretnénk, ha csend helyett dalolna a madár.
Rőzsét gyújtunk, magasan lobogjon,
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon.

Más monda is járja,
Törököt űzték ki, aki betolakodott Mohácsra.
Bárányok bundáját magukra aggatták,
Török fusson ijedten, ameddig csak lát!

S futott a török, fejét, eszét vesztve,
Hős magyar vitézek nagy örömére.
S futott a török, a tél is együtt vele,
Így szól a monda, így szól a rege.

,,Busójárás"- ról, mert ez lett a neve,
Emlékezünk mi történelmünkre.
Dunán csónakon, s vonulnak beöltözve,
Ijesztő maszkkal, bárány szőrökbe'.

De jó lenne ily jó kedvvel mulatni,
Gondjainkat, bánatunkat a Dunába dobni.
Hideg telet így elkergetni,
Tavasz hírnökét előcsalogatni.

Rakd azt a máglyát, magasan lobogjon,
Szívekben keserűség helyett szeretet gyúljon.
Gond és bú kerüljön el minket,
Maradjon nekünk a "Busójáró" jó kedv!

Mosonmagyaróvár, 2015. február 15.