Virágos ablakomból
Rám tekint egy rózsa,
Nevetése olyan szép,
Mint a legszebb nóta. 

Virágos ablakom!
Én csak téged nézlek!
Mert a te mosolyod az,
Mi a legszebb énnékem.

A te illatod az,
Mely elvarázsolt, s bájos,
Hisz' illatosan mosolyogsz reám
Az én ablakomból.

Mosolyogj csak szelíden,
S illatodat áraszd,
Ne hervadj el sohasem,
Mindig csak láthass!

S láthassalak én is,
Légy te az oltáram,
Hol, ha bánat éri szívemet,
Te adsz neki támaszt.

Mosolyogj csak kedvesen,
Mintha oly szerelmes volnál,
Mintha én lennék tenéked
A te legszebbik rózsád.

Légy hát te az én párom,
Mintha én a párod volnék,
Mondj hűséget estére,
Mintha őszintén szeretnél.

Mondd nekem, ha szeretsz,
Vallj örök szerelmet!
Ne vesszen el illatom,
Érezd testem, lelkem.

S lám, mily szép az est,
Ablakomra nézek,
Te vagy az én ablakom,
S te vagy a - végzet.

Budapest,  2023. november 16.