A sarkon befordult a tavasz,
de télanyó útját állta,
mit akarsz te kis ravasz,
még én vigyázok a tájra.

Menj vissza a házacskádba,
kell ide még egy kis hó,
a sok gyerek várva várja,
mert szánkózni oly jó.

A tündér nagy bánatosan
így visszaballagott,
számolgatta a napokat,
és addig álmodott.

Virágillatos mezőkről,
madárdalos hajnalokról,
csendes, éltető esőről,
szellő fújta dallamokról.

Felveszi legszebb ruháját,
ablakát sarkig kitárja,
az új ébredés csodáját
hozza az egész világra.

De addig télanyónak
még egy kis dolga akadt,
pihentető takarónak
hozza a hófehér havat.