A hegyek lábánál felenged a jég,
mint ébredő, kék óriás, nyújtózik az ég.
A patak ezüst kacajjal szalad,
átlép bátran mindenen, mi útjába akad.
A napfény, ahogy arany ujjával kotor,
feléled fű, fa s minden alvó bokor.

Hóvirágok kelyhe, mint apró, fehér hír,
a tavasz titkairól halkan, suttogva ír.
Lombok közt szárnyas zenekar dalol,
s a dicső kikelet egészen szívünkig hatol.
Az élet most minden rügyben újra kél,
fényben fürdik sok ébredő virág s levél.

A szél a réteken zöld selymet terít,
a természet a csodák világába repít.
Ezernyi pillangó virágról virágra száll,
a tó tükrén csillan a fényes napsugár.
Madárfütty harsan, s az erdő, hallom,
ahogy boldogan felnevet.
Ölelj át engem is, te csodás kikelet!

TM