Hajnali pírra
 ébredek fel.
Picinyke pacsirta,
köröket írva

torkából zendül a dal.

— Nézz fel az égre,
a kékre
és sétálj a napban,
ha ömlik a fény
és hallgasd a parkban,
mit mesél halkan
a szél.
Nézd meg, hogy járnak
a társak,
s hogy zöldül az
ágon a rügy,
s a szíved a
dalra kitárod,
s az éneket
énekled
együtt velük.

A föld újra friss
illatáról mesél,
és érzed a szélben,
a vérben,
hogy elmúlt a tél.
S az utcán,
a napban,
a ritmusos dalban
érzed az élet
új ütemét,
és elmondod százszor,
szebben mint máskor,
hogy bízni, remélni,
hogy élni be szép!