Harmat cseppje hullott
Kertem virágára
Mint,ha téged siratna
Nagy bánatában
Napsugár kacsintott
Táncot lejtette
Tavaszt köszöntő gerlének
Nótás volt a kedve
Csak a szíved volt szomorú
Lelked marta keserű bú
Tova szállt boldogság
Hiába siratod
Vágyó szívednek,csak sírhalom
Elmúltak az évek
Szeretetet feledve
Azt szeretted igazán
Ki nem érdemelte
Vígan füttyent a rigó
Fütyülni van kedve
Hisz itt a tavasz csuda jó
Párját meglelte
Virág is kinyitott
Harmat csepp hullott kelyhére
Csak a te szíved szomorú
Örömet nem érdemelte
Elmúltak a hosszú évek
Téged már elfeledve
Kikacagó szavai
Gúny van lelkébe
Harmat csepp hullik
Kertem virágjára
Bús szíved szomorú
Ég a szíved tája
Elmúltak az évek
Téged  itt feledtek
Kacagva sorsodon
Öregnek neveztek
Természet vigasztal
Minden kis virága
Ha ránézel,szíved meleg járja
Van még az életednek
Öröme boldogsága
Szépet szerető lelkednek
Egyedüli vígsága
Méh röptű tavasznak
Örömök zsongása
Tavaszi zápornak
Szivárvány ragyogása
Tavasz van gyönyörű
Neked magyarázzam
Idősödő lelkednek
Felvidulása.

2O14.O3.O6.Mosonmagyaróvár

Dáma Lovag Erdős Anna

kép:net