A tavasz első szele söpri az utcát.
 Emberek, már várják a holnapokat ,
 tarkább rohanást csodálnak az utcán,
szeretnek, és arcukra, hajukra ömlik a nap.

Alkonyok aranyékszerét gyüjtik. A Bloor
streeten kacajok  virgonc csengése száll.
A Casaloma bástyáról szivárvány szín csorog:
vérbe épülő, csalogató, varázs fénysugár.

Jelekből betűzöm ki a nap üzenetét,
hiszen mesélő minden utcasarki nesz.
A pillanatok röpke, itt élő örömében
az ember sok mindent észrevesz.

Ismerem a jelentések furcsa dallamát,
a tavaszt köszöntés áldó ünnepét,
hisz minden évben szebben adják át
az érkező új tavaszok, szép hangú énekét.

A parkokban a serkenő zöldfű fölött,
már érzésektől fűtött vallomás száll.
Szív, szívet kereső száguldás felett a
gallyak hegyén, nap-izgatta rügy kandikál...