Szonett

Február, március és az április
most ruhát váltanak, köntöst cserélnek,
közéjük állok szolgának, cselédnek,
pőrére vetkezem vénen magam is.

Az egyik ődzinte, a másik hamis,
a vadnak fényt terítenek a rétek,
féltem a gólyákat, a naiv gémet,
ki korai kikelet bájának hisz. 

Életet csepegnek az égi csapok,
nyugati ciklonnal vitorlát bontok,
már vár rám a tavasz, a zöld óceán.

Ölembe hullt e korai ajándék,
a hóval elolvadt az ártó szándék,
az ember embert is szerethet, talán.

2022. 02. 04.