Porfelhő és zakatolás jelzi merre jár,
kombájn kaszálja a beérett termést,
megtelik az üressé fogyott magtár,
folyik az aratás az utak mentén.
A levágott búzamezőt szalmagurigák őrzik,
vidám szöcskék járják pattogva táncukat,
egy vércse felettük keringőzik,
egerek bújnak, látván végzetük, s a sorsukat.
Gólya tanítja kelepelni fiát,
miközben féllábon állva figyeli a távolt,
mikor felbukkan párja, és eleséget kiált,
felszállnak hozzá, kérnek a zsákmányból.
Meleg illatú levegő remeg a föld felett,
döngicsélős, zizegős a csend,
az árok mellett egy kicsi kereszt,
itt valaki utolsó útjára ment.
Megállt az idő egy röpke pillanatra,
nyugalom szállta meg a tájat,
lelkem egy darabját elringatta
elbújt tücskök hangos muzsikája.