Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?
Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!

             (Utassy József: Zúg március)

Március 15-én tartotta a Független Újságírók Szövetsége, az 1848-as forradalom és szabadságharc-ra emlékezve ünnepségét, ahol Dr.Drábik János, a FÚSZ tiszteletbeli elnöke  talán sokak számára még nem ismert tényeket ismertetett Petőfi Sándor halálával kapcsolatosan.

A köztudatban mai napig a "legenda" úgy szól, hogy Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő a segesvári csatában esett el, és ott halt meg.

A valóság azonban az - s amelyet már megdönthetetlen bizonyítékok is alátámasztanak - hogy Petőfi Sándor megsebesült, de nem halt meg. Fogságba kerülve elhurcolták Szibériába, ahol BARGUZINBAN  néhány évvel ezelőtt megtalálták a sírját. Földi maradványai kétséget kizáróan bizonyítják, hogy valóban a nagy magyar költő feküdt a barguzini sírban. Ma már az is bizonyos, hogy Petőfi Sándor apja a legnagyobb magyar. Széchenyi volt, aki ezt több ízben, több helyen el is ismerte. 

Drábik János beszédét követően került sor az immár hagyományos "Nemzeti Újságírásért" kitüntetések, valamint az "Arany Szarvas" díjak átadására.

Nemzeti újságírásért  ARANY fokozatú kitüntetést kapott:

Szakács Gábor
újságíró

Méltán érdemli meg az elismerés szavait, aki olyan szerteágazó, meghatározó és látható módon, s még mindvégig fáradhatatlan lendülettel és hittel tevékenykedett és tevékenykedik ma is a magyarság ügyében, mint Szakács Gábor. Egyik beszélgetésünk során tudtam meg tőle, hogy fiatalabb korában gitáros volt egy GESAROL nevű zenekarban. Biztos nem véletlen, hogy zenével foglalkozott, hiszen később egész pályája éppen olyan színes, sokrétű, dinamikus, pontos, mint a muzsika, amit művelt és mai is művel.
Újságíró, gitáros, énekes, dalszerző, kiadó, rovás kutató és oktató s a jó ég tudja még mi minden. Beszél németül és angolul is. A Demokrata című újság 1994-es indulása óta munkatársa, újságírója. Szakterülete a kultúra, környezetvédelem, történelem, magyar őstörténet. Számtalan kiváló, ismert és alig ismert emberrel készített interjút.
    De mint afféle nyughatatlan ember, nem elégedett meg avval, hogy újságíró legyen. Feleségével, Friedrich Klára rovásírás oktató-kutatóval megalapították a Forrai Sándor Rovásíró Kört, mely hazánkban a rovás-kutatás alapjának számító Forrai Sándor munkásságát hivatott tovább vinni, tovább éltetni. Megszámlálhatatlan mennyiségű cikk írása mellett jutott ideje arra is, hogy párjával könyveket írjanak, rovás versenyeket szervezzenek Kárpát-medence szerte és elkezdjék a rovástábla állításokat településeinken.
    Állandó érdeklődése a múlt feltáratlan, vagy rosszul feltárt eseményei iránt soha nem lankadt. Ennek a tűznek gyümölcse az „Atilla ifjúsága”, a „Rákóczi él”, a „Pogány imák” és legújabban a „Hunyadi Mátyás igazsága” című zeneművek. Ő hozott hírt – feleségével együtt – a méltán világhírű felfedezésről az úgynevezett Boszniai Piramisokról. Ők jártak először a helyszínen közülünk, és ők voltak, akik felfedezték a leginkább rovás jelekre hasonlító betűket a hegy mélyében. és vetették össze a Tordos-Vincai műveltség hasonló jeleivel. Mély igazságszeretete és soha meg nem alkuvó személyisége sokszor hozta előnytelen helyzetekbe, de mindvégig kitartott hazája és a magyar nép kultúrája mellett.
   Mindezek fényében Szakács Gábor méltó tulajdonosa annak a díjnak, amely olyanoknak adományozható, akik a nemzeti újságírásban kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Méltatása után már csak egy feladatom maradt: köszönetet mondani mindannyiunk nevében Szakács Gábor eddigi munkájáért a nemzeti újságírás területén, és sok sikert és erőt kívánni neki jövőbeli céljaihoz és feladataihoz!                                                                                                          (Sárosi Zoltán  FÚSZ alelnök)

Tóth Jánosné (Szeibert Éva) A Független Újságírók Szövetségének tagja. Igényes írói munkája, lelkiismeretessége, elkötelezettsége és hűsége, a szövetség fennmaradásáért és működéséért végzett kimagasló munkájáért a " Nemzeti Újságírásért ezüst fokozatú"   kitüntetését kapta.

Zetényi Csukás Ferenc, a Független Újságírók Szövetségének tagja. A szövetség fennmaradásáért és működéséért, a nemzeti újságírásért, nemzetépítő tevékenységéért a " Nemzeti Újságírásért EZÜST" fokozatú kitüntetését kapta.

A Független Újságírók Szövetsége nemzetépítő tevékenységéért , a magyarság történelmének ápolsááért a "Nemzeti Újságírásért BRONZ" fokozatú kitüntetését adományozta  Ágoston Tibor részére.

A Független Újságírók Szövetsége nemzetépítő tevékenységéért, a magyarság történelmének ápolsááért a "Nemzeti Újságírásért BRONZ" fokozatú kitüntetését adományozta  Dr.Bene Gábor FÚSZ tag részére.

A Független Újságírók Szövetsége nemzetépítő tevékenységéért, a magyarság történelmének ápolsááért, a Kárpátalján végzett kimagasló írói-újságírói tevékenységéért a "Nemzeti Újságírásért BRONZ" fokozatú kitüntetését adományozta  Dupka György FÚSZ-tag részére

"Arany Szarvasd díj  A Független Újságírók Szövetségéért”

A   szarvas  a  magyarság segítő    állata, mely végig kíséri népünk   életét. E jelkép viselőjének védelméül  szolgált. Előre  indul,  de visszafordulva tekintetét  hátra  szegezi, mint  a Független Újságírók Szövetsége, mely   úgy   teszi  dolgát,  hogy a múltból    táplálkozó   jövőt  soha nem téveszti szem elől
Aki e díjat kapja, úgy cselekszik, mint szarvasunk: Megfelelő időben és helyen önzetlenül segítve úgy, hogy nem vár érte sem köszönetet, sem elismerést."

Aki kapta:

G.Nagy Ilián költő, FÚSZ tag

Szabó Róbert Dávid  FÚSZ-tag