/Elbeszélő költemény/

Egyszer történt nagyon régen
Történetem elmesélem
Négy tervező,kivitelezők összefogtak
Tanyasi iskolát felújítottak

Tavasz volt,nyílt az orgona virága
Zsivaj volt az iskola udvarában
Gémes kút állt az iskola udvarán
Abban víz,ha diák inni kíván

Sok kis diák körbe vettek
De jó lesz ezután örvendeztek
Lesz villany az iskolába
Mindenkinek fényes lesz a tábla

Tavasz elmúlt nyár beköszöntött
Alig bírtuk a munka özönt
Szeptember lesz kell sietni
Munkának addig kész kell lenni

Lelkesedés nagyon nagy volt
Megleptük a sok tanulót
Örült annak minden tanár,diák
Felújítják az iskolát

Részt vett abban minden szakág
A tantermek a diákokat várták
Sosem lehet azt feledni
Gyermek szem,hogy tud az örömtől ragyogni

Boldog volt itt tanár,gyermek
Felújított,szép tantermek
Virág csokor az asztalon
Nap is táncolt az új ablakon
                -2-
Nemrég történt,arra jártam
Iskola előtt én megálltam
Felidézni szép emléket
Talán még megismernek

Hogy is írjam,hogy is mondjam
Szemem könnyes,patakban sírtam
Mert a látványra szívem szorult
Úgy fájt,úgy sajgott a múlt!

Tető cserép az udvaron landolt
A termekben bodza bokor virult
A mennyezet leszakadva
Ember magasságú gaz az udvarban

Tanár,diák mind eltűntek
Soha itt már nem csengetnek
Néma csend honolt a tájon
Nem kell villany,ami világítson

Kútágas is vödör nélkül
Sóhajtott az égre,belekékült
Szegény ország,szegény hazám!
Hol a gyermek,minden sivár?!

Eltűnt az okos gyermek
Nem kellenek már a fények!
Sötétség,pusztulás jött az iskolákra
Szél süvít ,nem kell tábla!
Nem lesz idő,mikor újra épül
Hisz a tanyavilág is megsemmisül!!.

2016.02.10. Mosonmagyaróvár