Mindig mondtam, hogy vannak tanárok és pedagógusok. A tanárok leadják az óráikat, felveszik a fizetésüket, ami miatt folyton reklamálnak, hogy milyen kevés, aztán szaladnak haza...
   A pedagógus nem rinyál folyton, hogy kevés a pénz - ami valójában igaz is -, hanem ott "él" a gyermekekkel, közöttük, velük. Ő nem a pénzért tanít, hanem hivatásszeretetből, a gyermekek iránti szeretetből. 
   Amikor én általános iskolás voltam, az utolsó, nyolcadik osztályt egy másik iskolában végeztem. Az első hét évről inkább nem írnék, mert jót nem tudnék. Ám az utolsó év, az gyönyörű volt számomra. A pedagógusok becenevükön szólították a diákokat, együtt fociztak, kézilabdáztak velük. Olyan meghitt volt a kapcsolat gyerek és pedagógus között, ami a mai napig számomra csodás emlék. 
   A mai világban már szinte csak tanárok vannak. Szinte... mert azért akad még elvétve egy-két kivétel. Én azon szerencsés anyuka vagyok, akinek három lánya van, és mindhárom nagybetűs PEDAGÓGUS. 
   Mint büszke anyuka, sírva olvasom a facebookon, amikor Róluk írnak a gyerekek.
  Emlékszem, amikor a legkisebb lányom elkezdett tanítani, sorban mentek hozzá más osztályokból is a gyerekek, akiket nem tanított, mégis ölelgették, bújtak hozzá. Később a szülők kérvényeket adtak be az igazgatóhoz, hogy a gyereküket abba az osztályba szeretnék átkérni, ahol a lányom tanít. 
   Az egyik nyolcadik osztály osztályfőnöke kirándulni vitte a gyerekeket, és mint kísérő tanár, ott volt a lányom is. A facebookon a kirándulás végén csodás élményről számoltak be a gyerekek, volt, aki azt írta: "Életem legszebb napja volt, mert azzal a két tanárral voltam együtt, akiket a világon a legjobban szeretek. Ők tették széppé az egész iskolai életemet."
   A nagyobbik lányom egyetemen és gimnáziumban is tanít. Egyetemi diákjai írták a facebookon: "A legkedvesebb  tanárom, egyszerűen imádom..."
   Nem régen beteg lett, táppénzre került. Az egyik kislány - aki csodálatosan fest - , az anyuka szerint hosszú napokon keresztül dolgozva, többször nekikezdve, hogy egészen biztosan jó legyen - festményt készített a lányomról. Amikor elkészült, az anyukával együtt levitték a lányom lakásába. A kapuban adták át, ne zavarják a tanárnőt, nehogy még betegebb legyen. Szabadkoztak, hogy a festmény talán nem olyan szép, mint kellene, de a kislány szívből készítette. A festmény nagyon szép lett, élethű, a lányka igazi tehetség.
   Októberben volt a lányom születésnapja. Az egyik kislány az osztályából verset fabrikált, afféle diákos stílusban, születésnapi ajándékként.  Amikor a lányom megmutatta, elsírtam magam. Íme a vers, eredetiben, ahogy írta a lányka:

"Születésnapi köszöntő
Kedves Anita néni! Kedves második anyukám
Milyen szép a mai nap mindenki boldog,
Legyen tele ez a nap mosolygással ,öleléssel
Sok szerencsés év köszöntsön le rá
Legyen boldog egy hosszú életen át,
Az ég harmatja szívét újítja ,
Áldásos árja házát és családját el borítja .
Nagyon sokat tanultam a példaképemtől
kedves szeretett teljes imádnivaló személyiség
Sok mindent kaptam tőle ebben a gyönyörű időbe .
Amit az életbe sohase fogok elfelejteni
mindig a fülembe fog csengeni minden szava !
Minden dologba megkapom a kellő támogatást ami sokat segít .
Kísérje lépteit az angyalok mosolya,
egészségben boldogságban élje életét.
Most én is szeretnék neki adni ezt a pár sort!
Öröm és boldogság van mindig az arcán
Bú se takarja vidám szívét
A mosoly az arcáról soha el ne fogyjon
ne lássam sohase szomorunak ;
Könny sose érje csillogó boldog szemét
Kísérje tanárnő életét jókedv,
öröm,élmény,szeretet,álom
Öltöztesse ma virágokba szíve apró kiskertjét ,
S ünnepeljük meg együtt születése örömét!
Ha jő az este S megjelennek a csillagok,
higye el ma példaképemnek ragyognak
s az égre azt írják ; Sok puszit ölelést küldök  Hunyadival együtt
Sok-sok szeretettel boldogsággal imádással.
Kívánok annyi szeretett ahány csillag van az égen
Úr aranyozza be létte minden percét.

 (Megjegyzés: A diákok körében is ismert, hogy a lányom Hunyadi János imádó, minden könyvet megvásárolt e témában, ami megjelent.)

   Csoda-e, ha büszke vagyok a lányaimra?