A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin
Net-kapcsolat
Már több, mint egy év eletelt azóta.Egyedül vagyok. Kerti munkákkal foglalom el magam. Nőnek az ültetett gyümölcsfák, egyre bőségesebb termést adnak. Ebben az évben, már a diófán is - megszámoltam -27 darab dió termett.
Megkeresnek klubtagok, eljárok velük ide-oda. Ismerkedem azokkal az emberekkel, akiket eredendően ismernem kellene.Egyesek javasolják, lépjek fel az internetre! az milyen jó, ott van az élet. Kisunokám is unszolgattott : tudnánk skypolni, sokkal többet lehetnénk együtt, video beszélgetve. Jó, legyen ! Karácsonyra vegyünk egy laptopot, idős gépem helyett, ami már csak a játékra jó.
Szeptember, név és születésnap, jönnek a gyerekek, köszöntenek, és mi az ajándék? Egy laptop. Felinstallálva, tele gyönyörű képekkel, nemrég volt a család Braziliában. Mindenki itt van velem, nagyon, nagyon örültem.
A géppel való rövid ismerkedés után feljutottam az internetre. Huú! kitárult előttem a világ, és.... én, kiléptem abból a burokból amelyben eddig éltem.A neten, távol élő embereket kerestem. Izgatottan vártam, találok-e egyet is ? Már egy hét is eltelt, mire valaki jelentkezett.
Azt írta, előbb lekáderezett, ki is vagyok én, a nevem semmit sem mondott neki. Innentől kezdve hosszasan levelezve, ismerkedtünk egymás életének alakulásáról. Majd, jött a kérdés : skypolni nem tudsz ? Tudod, inkább csak olvasni szeretek, írni nem olyan nagyon. A gyerekekkel skypon tartom a kapcsolatot, de hogy mással hogyan lehet, fogalmam sincs . Küldök neked meghívót, csak fogadd el, és én majd felhívlak. Így történt.Ezután vasárnaponként, órákig tartó video beszélgetések következtek ! Vártam ezeket a beszélgetéseket, ilyenkor repült az idő.
A következő nyáron, találkoztunk. Megöleltük egymást, megszorított, engem valóságos áramütés ért, nem tudtam elengedni !
Aztán elment. Azóta net-kapcsolatunk van. A privátban. Kis ablak, kis szöveghellyel.
szia, mi újság? --- szia semmi
hogy vagy? --- nem vagyok jól
remélem nem miattam ? --- miattad is , másért is
hiányzol --- te is nekem
jó lenne veled lenni --- jó lenne
azt tervezem, megint jövök --- az jó lenne --- talán
Mi történt ? Mi történik itt ? Miért nem mondhatom, írhatom, amit a valóságban érzek ? hogy vágyódom, hogy kínlódok, hogy a nap minden órájában szorongok, és ha meglátom az üzenet jelzést, a torkomban dobog a szívem. Szeretném, ha szeretnél !
Valamiért ezt leírni nem szabad, így, válasz sem érkezhet rá.
A netről meséli egy ismerősöm : Nagyon el vagyok keseredve, képzeld ! páran figyelemmel kísérték a kezdődő kapcsolatomat egy férfival, és lenyúlták tőlem. Bután állok. Hát ? hogyan lehet lenyúlni a semmit ?
Motto: december 31. BUÉK neked ---- neked is
Már annyi sem maradt, hogy kiírjuk: Boldog Új Évet Kívánok neked
