Ahogyan szerette volna, itthon halt meg.  Mindig csak azt kérte : ne engedd, hogy kórházba vigyenek, hogy ott haljak meg, hogy valami fémtepsibe rakjanak, hogy csak egy legyek a sok közül. Te erős vagy tudom, hogy meg tudod tenni, hogy kibírod.   Mindig csak annyit kértem tőled, amennyit elbírtál viselni.
   Egyre rosszabbodott az állapota, már nem tudott felkelni sem, épp csak az esze nem ment el. Azon a napon, már alig kapott levegőt. Nyissam ki az ablakot, csukjam be. Kicsit aludt. Juliska jött a lányával,  kis madártejet hozott, kiskanállal pár cseppet próbáltunk. Alig nyelt. Aztán énekeltünk: hadd menjek Istenem, mindig feléd. Imátkoztunk, még elsuttogta a Miatyánkot. 
   Juliskáék elmentek. Aztán jött Laci. Békés 10 perc szunyóka, vagy annyi se. Nyisd ki az ablakot. Itt az ángyi, a legjobb szomszéd, azt mondja: milyen jó, hogy hazajöttetek, féltünk, hogy majd valami rossz szomszédot kapunk, de Isten jól rendezte a dolgokat. Jó szomszédunk voltál. Isten legyen veled. Ángyi haza.  A Laci maradjon itt. Nincs itt levegő, hívjál orvost.

   Fél hat, jött az orvos.  Már nem tudtam felemelni, hogy meghallgathassa a hátán is. Nem baj. Nem kell. Elég előlről is. Nincs semmi baj. De..van!  Nem kapok levegőt. Egy injekciót adnék, jó  lesz, biztos  segít! Nem kapok levegőt!  Az orvos papírokat irogat, valamit kérdez. Hívjak mentőt?
Nem! Mentő nem! Az összes levegő kijött belőle, olyan hangosan kiáltott. Ne félj! Nem jön mentő, nyugodjál meg, megbeszéltük, kaptál injekciót, próbálj meg aludni. 
   Laci is menjen haza, fáradt vagyok, én is szeretnék lepihenni egy kicsit. Most mit csináljak ? mi legyen? azt kérte  maradjak,  mert te be fogsz pánikolni.  Megígérem, hogy  rögtön hívom, ha kéred..de most , menjen haza,  fáradt vagyok, és  én  is szeretnék lepihenni.

Lacikám, szívjunk el egy cigarettát! És tényleg, meg kellett gyujtanom egy szál cigit, ő már szívni sem tudta. Megmaradt elszívatlan.

Ketten maradtunk. Ledőltem, olyan fáradt voltam. Néztem felé, ő vissza rám. Alig hallható amit mond. Gyere ide fülcsikém. Fogom a kezét, nincs levegő! S i m o g a s s á l, olyan  jó. Levegő, tátogás, valamit mondani akarna, nem értem. Tátog, rázkódik a bal keze, aztán a jobb keze.
   Aztán egy nagy sóhaj, és megtörtént a csoda! Láttam a levegőt, ami kijött belőle, és a feje fölé szállt, és mint egy gömb, ott lebegett. Oda akartam hajolni, de nem engedett, eltaszított. A mellkasához hajoltam,  és olyan erős  szívdobogást kaptam,  szinte fájt! Minden vissszhangzott. Percek teltek el így.  Élveztem ezt a csodát!  Egyszerre repültem a mennybe, majd zuhantam a pokolba! Megéltem a belőle kiszálló lélek mindent elsöprő élményét!

Találkoztam a halállal,  és én már soha többé nem fogok félni tőle .
Aztán egyszercsak hallottam a hangját:   telefonáljál, orvosnak, testvérnek, Lacinak.   Ezeket én, a többit már a testvérem!
Miután az orvos engedte, megmosdattam, felöltöztettük! Nem tették fémtepsibe. Rendesen öltözött, frissen borotvált, fehér kesztyűt húzók a halottszállító  emberek.  

Isten Veled Kedves.!

Hajnal lett, mire mindenki elment.  És én13 év után, rágyújtottam az elszívatlan cigarettájára, majd bevettem két altatót.
Sírva meséli egy ismerős,  hogy az uram  elvitte a mentő, mire mentem utána, már halott volt. Nem is tudtam elköszönni tőle.

Motto: Jób könyvéből:  " az Úr adta, az Úr elvette"
Legyetek ott,  amikor születik,  és , amikor meghal.