A folyosón hamar feltűnt egy ápoló, a nőt felrakta a hordágyra, és gyorsan betolta egy vizsgálóba. A férfi idegesen járkálni kezdett. Egyszerűen nem értett semmit. Mi történik ezen a napon vele? Valahogy belesodródott ennek a két nőnek az életébe. Nem is kellene itt lennie! Miért akart segíteni? Nem az ő hibája, ami a fiatal lánnyal történt. Mégis valahogy furcsa érzése volt, amikor mellé térdelt a földön. A lány figyelte a férfi tépelődését, de úgy döntött, anyja után megyen, remélte magához tért.

   A nő kinyitotta szemét, és kezdte visszanyerni tudatát. Rémülten jutott eszébe, hogy mi történt. A férfi láttán összeomlott. Erre nem volt felkészülve. Nagyon régen volt, amikor szerette ezt a férfit. Arcára könnyű sóhaj csalt halvány mosolyt. Élete szerelme volt. Az ifjúság vad szenvedélye, a jövőbe vetett hite, boldogság, gondtalanság érzése tört fel a lélek mélységéből. De ez csak egy rövid pillanatig tartott, megrázta fejét, és a lányát akarta látni. Ekkor a belépő ápolónő kedvesen kérte, hogy maradjon nyugodtan, az orvosok még a műtőben vannak. Megígérte, hogy rögtön tájékoztatni fogja, amint bármit megtud. Megigazította a párnát, és kiment a szobából. A lány megnyugodva figyelte anyját, örült, hogy jól van. Mindketten a halkan nyíló ajtó felé néztek. A férfi állt az ajtóban. A nő gyorsan becsukta a szemét, és gyomra idegesen összerándult. Úgy tett, mintha aludna. Lánya furcsának találta a viselkedést, és érezte, valami titok rejtőzik a két ember között. A férfi az ágyhoz lépett, ránézett a nő arcára, hosszú ideig figyelte, és lába remegett, amikor érzékei lassan bekapcsoltak. Szíve hevesen kezdett verni, felismerte a régen elfeledettnek hitt kedves arcot. Szeméből a könnyek arcán végigcsorogtak. A nő is kinyitotta szemét, mert nem tudta, mi történik a hosszúnak tűnő csendben. Nem szóltak egy szót sem, némán néztek egymás szemébe. Öröm, remény, sok kérdés, viszontlátás, szeretet, csodálkozás, tengernyi feltörő érzés. A férfi megfogta a nő kezét és megkérdezte, hogy a lány a műtőben az ő kislánya, igaz? Néma válasz, könny és csillogó szem, szó nem kell, csak az érzés.

   A lány meglepetten nézte végig a jelenetet. Valami ismeretlen hívó hang hallatán, otthagyta a szobát, és az intenzív osztály felé tartott. Az orvosok lassan mindent megtettek, amit tudtak. Vissza kell térnie testébe. Ránézett önmagára, ahogyan fejsérüléssel, összetörten fekszik az ágyon. Ám a titok, ami fellebbent előtte, erősebb, mint a lemondás. Szeretné megismerni apját, megvalósítani terveit, élni szeretne. Egy enyhe szellő simogatta meg arcát és megfogta kezét. Szemét becsukta, és rövid idő múlva érezte a jobb lábában lévő erős fájdalmat. Megnyugodva merült mély álomba, hogy nemsokára új életének első napjára ébredjen.

TM