Álmodom ébren,
nézem az égen
szerte lehulló
fényjeleket,

dörren a távol,
füstöl a tájon,
robban a fellőtt
bombasereg.

Fényköre nyílik,
íveket indít,
százezer apró
csillaga száll,

csillan, elillan,
térben e girland,
földre leomlik,
csendre talál.

Éjben a kékes
fényesen ékes,
Holdig igyekszik,
s tág ugarát

szikra ekével
szántja keményen, -
zöldül a fényfű
Hold udvarán.

Bársonyos arccal,
vérvörös ajkkal`,
lángol az égen
rózsacsokor,

szíveken ejtett,
mélybe rekesztett
érzelem éled,
s futva oson.

Messze világló
fényözön árad,
mélybe lehulló
fényzuhatag,

vén Duna tükrét
meglesi büszkén,
s rálehel alvó
csillagokat.