Elkísérlek utadon, akkor is ha már nem leszek, ha már nem lehetek veled.

Holdvilágos éjszakákon kiülök csillagom teraszára,
S onnan figyelem majd életed folyamát.
Ha azt látom, minden nagyon jó körülötted, minden nagyon szép,
Csak épp olyan langyos... hát

Bíz Isten felülök Illés szekerére, s vágtatok a tejúton
Leérni hozzád minél hamarabb, hogy felrázzalak.
Felteszlek majd a tüzes szekérre, égjél, ropogjál,
Szikrák pattanjanak ki bensődből.
Legyen földi mennydörgés, villámlás.
Látni akarom tüzijátékod csillagait.
S egyet, a legszebbet elkapom majd, s azt rendre leküldöm hozzád.

Tudni fogod:
Mikor ez történik veled, megint itt jártam.
“ Az Úr Illésként elviszi mind,
  Kiket nagyon sújt és szeret:
  Tüzes, gyors szíveket ad nekik
  Ezek a tüzes szekerek” /Ady/

Szeretnék az esküvődön ott lenni,
Szeretném még megélni,
A földi valóságban is látni boldogságodat.
Ragyogó szépségedet elvinni magammal az égiekhez,
Isten országába, a mennyországba.
Mindazt, mit Ő már onnan lát.