Hirtelen a tó tükrén egy árny suhan,
mint egy szép pillangó, olyan.

Lassan száll, csillogó hajjal, lágyan,
a vízbe merülni lenne utána vágyam.

Könnyed, kecses testtel csak úgy siklik a habokon,
mintha a széllel együtt született volna valami túlvilági partokon.

A hold ezüst fénye rávetül,
miközben gyönyörű, titokzatos lénye a tó vízében néha elmerül.

Mély érzelmei a felszínen hullámokat vetnek,
a parton a fák csendesen nevetnek.

Most a tündér ott köztük szárnyal,
ringatja lombjuk álomszerű tánccal.

A víz lágy hulláma partot ér,
s halkan kántál,
szél kerekedik, mely hallani, ahogy a nádasban a leveleken
ide-oda járkál.

Misztikus aura lengi be a tájat,
ahogy a csillagok fénye is utat tör magának.

Táncoló testén a víz megcsillan,
s amilyen hirtelen jött, oly hirtelen elillan.
Még látni, ahogy kecses léptei nyomán fények gyúlnak,
bennem e tóparti este emlékei sosem múlnak.

TM