Délután a tó vizében,
tündérrózsa ringatózik,
köd lepte be a vidéket,
és már az ősz előbújik.

Kopasz fa a víztükörben,
elmúlását látja folyton,
hol a zöld ág? Hol a levél?
Hol a nyári dús, szép lombom?

Majd jön a tél, hótakaró,
finom párna, pihe-puha,
minden ágat úgy betakar,
mint egy meleg fehér ruha.

Hozza majd a díszeket is,
jégből megfont gyöngyöket,
ág végére mint az üveg,
fagyott jégcsap cseppeket.

Örülj most a csendnek kis fa,
suttogja a sűrű köd,
szép vagy így is csupasz ággal,
nézd csak meg a víztükröt.