Igen, arról a tükörről, amelyik ha beletekintünk, könyörtelenül megmutatja, tudatunkba villantja azt, amik, és akik vagyunk. Ez a tükör valóssággal szembe állít bennünket önmagunkkal, és a kérdésekre adott válasz sem mindig egyszerű. Sőt, néha keserű pirulaként kénytelenek vagyunk lenyelni.

 

Elnökünk, barátunk Zsuzsa, felvetett egy kérést, egy nagyon őszinte, időben egyre halasztódó, emberi találkozás lehetőségét vetette fel. Erre, olvasgattam a válaszokat, és a hiányos válaszokat látva késztetést éreztem arra, hogy megszámoljam a Magyarerő alkotói taglétszámát. Ezek után ledöbbentem !

Mi történik itt ? A 69 regisztrált tag közül, csak 13 tagnak fontos, vagy érdekes lenne egy ilyen Magyarerős találkozás ? Egymás iránt miért ez a hatványozott érdektelenség, távolmaradás ?

 

Tükör, lelkiismeretünk tükre ... Nézzetek bele, és gondolkozzatok el a szeretet szavunk őszinte jelentésén. Nem lesz nehéz, hiszen írók, alkotók vagytok, a nyelv nagy bajok idején a ti mentőövetek, és így a jövő generációjára is kihat.

Zsuzsa felénk küldött szeretetét a Magyarerőn csak néhányan vették észre, és a többi 56 tag vagy nem tud olvasni, nem lát, vagy a Magyarerőt csak ugródeszkának használják !

A nem nyilvánított szeretet tett nélkül elpocsékolt életidőt jelent, mert a szeretet valahonnan, valakitől mindig visszatér, gyógyulunk tőle.

Nem hiszem el azt, hogy az egymás iránt érzett, egymás felé küldött szeretetünk meddő marad, és a végtelen idő mélyében bennünk választalanul ér végett.