Mikor elveszítünk valakit,
elképzeljük, milyen lehet odaát.
Átlépünk majd,
s hallhatjuk az angyalok dalát?

Mindig úgy képzeltem,
gyermekek játszanak mezőkön.
Mindenki mosolyog, réteken nyílik sok virág.
De vajon létezik ez a Túlvilág?

Szerintem igen, mert a szív soha nem feled.
Mikor odakerülsz majd,
kiket úgy szerettél, jönnek sorban, s mind találkozik veled.

Átölelnek, halkan füledbe súgnak, hozzád odabújva.
De jó, hogy itt vagy újra!
Kezed elengedni most már sosem fogják.
Annyit vártunk, innen már nem eresztünk, mondják.

Boldog leszel, szíved is megnyugszik itt.
Jártok a virágos réteken, mind a felhők felett.
Most már te várod itt azt, kit úgy szerettél, s ki soha nem feledett.

TM