A "régebb óta"  fiatalok talán még emlékeznek az alábbi   Kropacsek paródiára. :))

Kropacsek: - Halló, női klinika? Jó napot kívánok! Az iránt érdeklődöm kérem, hogy a feleségem túl van-e már a műtéten?
Ápolónő: - Kérem azonnal kapcsolom az ügyeletes orvost!

A központi szobában azonban véletlenül az autógarázzsal köti össze őket a telefonközpontos, ahol éppen a szerelő beszél.
Szerelő: - Kérem túl vagyunk a nagy munkán. Az egész belseje kopott volt, így az egészet kidobtuk és újjal pótoltuk.
Kropacsek: - Ne beszéljen kérem marhaságot!
Szerelő: - Nem marhaság ez kérem! Nem vette észre, hogy lötyög a dugattyúja?
Kropacsek: - Csodálkozom! A dugattyú?! (szomorúan) Sajnos az már régen lötyög.
Szerelő: - Minden bajnak az volt az oka, hogy a bespriccoló csövére rossz gumit tett!
Kropacsek: - Ne tessék mondani! Azt én is mindjárt mondtam!
Szerelő: - Aztán a lyuk nagysága is, meg a felületi kopások arra engednek következtetni, hogy nem zsírozták kellően.
Kropacsek: - Hát...ez igaz, no de hát...
Szerelő: - Ne keseredjen el, mert nagy nehezen rendbe tettük az öreg kraklit.
Kropacsek: (felháborodva) - Öreg krakli!? Na de kérem!
Szerelő: - Úgy, ahogy mondom!  Mondja, mikor jegyezte el magát a vén csatalóval?
Kropacsek (szomorúan) - 1938-ban.
Szerelő: - Képzelem, hányszor tolta meg azóta!
Kropacsek (hadarászva) :  - Hát...nem mondom...
Szerelő: - Hát még mi mennyit erőlködtünk rajta,  löktük, taszítottuk, mire észre tért!
Kropacsek: - Maguk?! Miért csinálták?!
Szerelő: - Mondom kérem, ketten toltuk elöl, ketten hátul, közben egy állandóan fújta  a farát, egy meg a nyílást szívta elölről.
Kropacsek: - Rettenetes!  És erre miért volt szükség?!
Szerelő: - Mert visszafolyatta az  üzemanyagot. Mondja, maga nem vette észre, hogy  visszafolyt az üzemanyag? Képzelem, hányszor maszatolta össze magát!
Kropacsek: - Jaj kérem! Mit nem mond! Hát észrevettem én, sokszor kellett mosakodni is utána...
Szerelő: - Hátul a kipufogóját is jól kidrótkeféztük.
Kropacsek: - Ó...Ó...szegénykém!...és miért?
Szerelő: - Mert be volt füstölve.
Kropacsek: - Szó ami szó, mindig rekedése volt.
Szerelő: - Amellett az ön dugattyúja is rossz volt, de szerencsére az én rugóm  békebeli, ne is  beszéljek az eredeti felfúrt dugattyúról. Azt tettem bele. Erre aztán beszálltunk tízen is, hogy bírja-e?
Kropacsek  (ájuldozva) : - ...Te...te...tessék?!
Szerelő: - Ne izguljon, nagyszerűen bírta, pedig 2-3 óra hosszat is űztük vele az ipart egyfolytában.
Kropacsek: - Úristen!  Úristen!  (Majd elejti a kagylót, és elájul.)