Belátom tévedésem,
Amint átkelek e gondolati résen.
Tudom, hogy nem lehet áttörni rajta,
Azon, ami megfogott, elragadott,
És eldobott… a semmibe.

Belátom tévedésem,
S földhöz ragaszt a tény,
Hogy nem vagy nekem,
És búcsúzom az érzéstől,
Ami vezette életem.

Darabjaira hulló csillagokként,
Ragadnak rá a földet borító porfelhőre.
Nézem némán, az elhatalmasodott,
Szikrázó, vonzó, és taszító ürességet…
Belátom tévedésem, mivel nem vagy velem…

2013.11.11.