Szánkó nézi az eget,
hó lepi be a teret,
a bokrokon dér-csillag,
a szeleken átcsillan.
 
Csupa fehér most a táj,
álmodozik a határ,
fényt tükröz a tó jege,
életre kel sok rege.
 
Mosolyog a ház szeme,
csodát lelt, és nem messze,
épül már a hóember,
tiszta szívvel, jó kedvvel.
 
Cinege száll a fákra,
énekel a világnak,
csuda szép most ez a tél,
a dallam is pilinkél.