Ülök a téli csendben
Rám terítette palástját a téli nap
Még egy madárka sem rebben
Némaság fogva tart

Öreg fánk is hallgat némán
Ráhullott az éjszakai hó
Mind ha akarna szólni
De fél,hogy közben lehull a hótakaró

Madár raj megtöri a csendünket
Sietve havas ágára száll
Serényen gyűjtik a magvakat
Ami az ágak közt még kandikál

S a nap felragyog az égen
E csendes téli nappalon
Felolvasztja a hó takarót
Amit a magány befedett nagyon

S én lázadnék,már nem is tudom
Miért fáj a magány,oly nagyon
S elindulok feléd,vágyom a nap sugarát
Félúton a szélbe súgom szívemnek bánatát

Mert szomorú egyedül a csend
A madár raj is tova száll
Párjával megosztja a fagyos hideget
Ha egy két szárnycsapással egymásra talál

S eljön az est csillagos takaróval
Gondolataim boldog múltat keresve
Egy emlék kép visszatér szívembe
Megnyugvó álom ringat el kedvesen

2O14.O1.O8.Mosonmagyaróvár