Kiskoromban, hogy volt régen,
Most én ezt, úgy gondoltam, elmesélem.
Jött hozzánk a Télapó,
Künn a tájon nagy pelyhekben hullt a hó.
Bizony, nagy tél volt, így, ünnep táján,
Hógolyó szállt, siklott a szán.
Télapót és az ünnepeket nagyon várván,
Örült a sok gyerek,
Hatan voltunk testvérek…
De a Télapó nem egyedül jött a szánján!
Kísérte őt virgácsos krampuszok hada,
Aki rossz gyerek volt, nem csak ajándékot,
Bizony a krampuszoktól virgácsot is kapott.
Nekem is volt egy-két csínytevésem!
Kenyér végét hazafelé mindig lecsipegettem.
Édesanyám szomorú volt,
Hogy várjuk most a Télapót?!
Télapó megérkezett, várták őt a gyerekek,
Gondoltam, én most virgácsot is kapok.
Szobában a szekrény mögé bújtam,
Csendben meglapultam, meghúzódtam.
De a Télapó mindent meglát!
Nem csak a csínytevéseim sorát!
Sajnos, a szekrény mögé beszorultam.
Télapó nevetett nagyot,
s krampuszaival továbbsiklott.
Szüleim sajnáltam nagyon, s sírtam,
Jó leszek, nekik megfogadtam.
Nehéz volt a szekrény mögül kiszabadítani,
Mindig fogok erre emlékezni!
De a Télapó ajándékának igen örültem.
Nagy szánkót hozott nekünk!
Szánkózhatott rajta minden testvérünk…
Mert a Télapónak szíve jó!
Mosonmagyaróvár, 2024. december 4.
TM
