A tél fagyos lehelete jégvirágokkal díszíti
a szegényes kisszoba ablakát.
Spórolni kell a tüzelővel, messze még a tavasz.
Dideregve húzzunk magunkra még egy takarót.
Sajnos nincs több ruhánk,
reggelre így is átfagyunk.
A hótakaró még hiányzik a vetésről,
pedig nagyon kellene már.
Megvédené a hidegtől a vetést,
s jobb lenne jövőre a termés.
Néha kisüt ránk a nap,
bár sugarai ma még fagyosak.
A kertekben itt-ott nyílik már pár hóvirág,
ami reményeket ad a szegényeknek,
hogy nemsokára vége a télnek.
Ha jő a szép tavasz, új életre kél a természet,
van reményünk, hogy túléljük a hideg telet,
Újra vidám lesz mindenki,
és reméljük, jut mit az asztalra tenni.
Egy szép tavasz, egy új remény,
szívünk is megbékél.