Gyere tél,
csapjunk össze!
Belefér
nekem – jössz-e?
Január
van, a naptár
szalutál
neked: kaptál
terepet
és időt. Nem
fenyeget
semmi, bőven
neked áll
most a zászló –
vegetál
a Nap, ártó
melege
visszavonult –
elege
lett, kiborult.
Fegyvered
mind harcra kész –
megremeg,
ki arra néz:
fagyhalál
jégszilánkos
vadja vár,
hóval átkoz
dérszemed,
ha rám figyel,
s kérdezed:
ember, mi lel?
Ismerlek
én, küzdöttem
is veled
már, és győztem,
mint ahogy
most is győzök,
s itt hagyod
a tíz körmöd:
kandallóm
lángja űz el,
s vad tarlón
vívsz a tűzzel,
leterít
akarásom:
sebeid
farakáson
véreznek,
s rideg lelked
érezhet
veszedelmet:
szeretet
melege véd
engem meg
tél, ellened!
017.01.04. Csorba Tibor