Jobb néha a tél az ablakon át,
s a meleg konyhában bent,
nem az erdőn, friss kenyérből és szalonnából
vágni szép katonát.

Állok az ablak mögött,
nézem, ahogy odakint a hideg
az ereszre jégcsapokat kötött.

Távolban füstöl jó pár kémény,
odabent most sokkal melengetőbb élmény.

Az ablakra kiült, ahogy lélegzem, a pára,
fenyőrigó csapat szállt a cseresznyefára.

A kutya kijön az ólból,
hamar úgy dönt, nem kér a hóból,
megrázza magát, körülnéz, ásítva kinyújtózik,
s ahogy jött, máris visszatér házába, inkább ott begubózik.

Néha süvít a szél, a tetőről hordja a havat,
jobb, ha most mindenki otthon marad.

Én is azt teszem, nem ment el az eszem,
inkább a jó meleg szobában bort kortyolgatok,
sajtostallért eszem, s a kandallónál
melengetem kezem.

Szebb most a tél, így, csak az ablakon át,
le sem vettem még a pizsamát.

Kell néha egy ilyen nap, úgyis itt lesz még a fagy.
Majd reggel korán kelek,
magamon erőt veszek,
s nagykabátban a télbe veszek.

TM