Mielőtt véget ér a zene,
egy utolsó táncot még,
mielőtt a köd betakar,
és ideér, a rémisztő vég.
Ha időm bőven lenne,
tán elszaladnék,
vagy a vízesésben,
elbújhatnék.
De már hallom a hangot,
valaki csak arra vár,
hogy erőm elhagyjon,
és táncom ideje lejár.
Fel még nem adom,
muzsika szól fülemben,
kitartásom, erőm van,
mint sziklák között
lezúduló vizemben.
Táncolva menekülök,
így észre sem veszi,
tán a köd nyomomat,
még lassan el is fedi.