- Ülök szomorúan a szobámban
Egyedül, némák a gondolatok
Virágszirmokat hullajt a szél
Hallgatom a zörgető szelet
Vajon mit regél?

Hogy hozza felénk vad fellegeket?
Törő, zúzó, fújó, zord hatalmát
Megrázza az eget, földet
S üli rajta tékozló diadalát

Vadgalamb búg, keresi párját
De az a távolból nem felel
Mi lett vele e vad rohanásban?
Talán a föld mélye lepte el?

Virágszirmok csak némán hullnak
Szomorú gondolatok engem egyre átkarolnak
Mi lesz e zúgó, bömbölő támadásból
Nincs öröm, a világ pusztul bele

Pedig Jézust is virágesővel fogadtátok
Öröm takarta el igaz arcotok
Nem értékelték az őszinte szeretetet
Az út vége a Golgotára vezetett!

Mert szívükben az irigység s gőg honolt
Virágeső részükről csak álarc volt
Pedig jó lett volna, ha mutatjátok igaz arcotok
Jézus tudta, ezzel a vasárnappal búcsúztok !

S ha nem vigyáztok,
Egyszer elmúlnak a vidám Virágvasárnapok
Kegyetlen, pusztító felhőket hajt a szél
Villámok sújtanak le az égből
Vad dörgés követi,
S kiszáradnak a virágzó gyümölcsfák!

Mosonmagyaróvár, 2023. április 2.