Ahogyan lelkemben mámor,
Apai hegedű rezgés,
Ugyanaz a mostohámtól,
A szép citera hang pengés.
 
Téli estéken vigadtunk,
Bátran egymással táncoltunk.
Felolvasását hallgattuk,
Ilyenkor oldottak voltunk.
 
Bezzeg mikor jött a tavasz,
Kezdődött a kinti munka.
Szigorú lett apánk hangja.
Nem lehetett senki lusta.
 
Nem dohányzott se nem ivott,
Nem állhattunk meg előtte.
Kicsi hibáért is szidott,
Okultunk mindig belőle.
 
Szigorúság és szeretet,
Élt együtt a családunkban.
Lettünk jól nevelt gyerekek,
Szűrtük le felnőtt korunkban.
 
Én is hálával tartozom,
Hegedülni megtanultam.
Nem csak apámra gondolok,
Ha hangot ad lélek húrja.
 
 2021.03.22.